Fenevad

-Valaki segítsen egyre közelebb van! - lihegtem, miközben a fenevad egyre közelebb, s közelebb ért hozzám. Futottam, ahogy csak a lábam bírta, de megbotlottam egy gyökérbe. Elestem....most mi lesz velem!? - gondoltam, de mire befejezhettem volna az eszme futtatásom, a szörnyeteg már rám is vetette magát. Csattogtatta fogait - ami mellesleg hófehér, akár a frissen leesett hó - felettem. Minden erőmmel próbáltam visszatartani, de kevés sikerrel. Belemart a vállamba - felvisítottam - hófehér fogait bemocskolva a véremmel. Küzdöttem, hogy minnél távolabb tartsam a pofáját magamtól, így belemarkoltam a pofájába az egyik kezemmel, mig a másikkal egy épp mellettem fekvő ágat próbáltam elérni.
-Sikerült!! - gondoltam magamban, s örültem a fejemnek, hogy talán még sem patkolok el.
Erősen megragadtam a botot, s a fenevad szemébe szúrtam. Fájdalmas vonyításba kezdett, s próbálta kiszedni valamilyen módon a szeméből...