"A legveszélyesebb azoknak a világnézete, akik a világot még nem nézték meg." (Alexander von Humboldt)
Tegnap olvashattam ezt az idézetet a falamon, ami azonnal elgondolkodtatott, hiszen egyből láttam, hogy a korlátolt elme mennyire félre tudja ezt érteni, és máris tévhitet alkot magának belőle, míg a nyitott tudat szintje egészen másképp értelmezi ezt az idézetet, mármint, az TUDja értelmezni.
Kezdem azzal, hogy igen, bizonyos értelemben azt kell mondjam, igaz ez a kijelentés. Amennyiben engeded elmédet csámcsogni ezen az idézeten, akkor a következőket fogja neked ecsetelni: hát persze, hogy veszélyes, ha olyan ember alkot bármiről, bárkiről véleményt, aki nem világlátott ember, hiszen minél több helyen jár az ember, minél több kultúrát és rasszt ismer meg, annál "gazdagabb", annál "nyitottabb" és bölcsebb.
Ezzel nincs is gond, hiszen egyszerűen így működik az elme.
Hát akkor hol van itt a bibi? Kérdezhetnéd joggal. Elmondom.
Az elme által vezérelt ember tehát azt feltételezheti, hogy minél többet "lát" a világból, minél több országban jár, annál tisztább és annál hitelesebb az ő világnézete. Míg, aki esetleg nem járt annyi helyen, mint ő, az HITELTELEN, és TÉVES eszméket vall, ergo, sohasem lehet igaza vele szemben.
Akkor most hirtelen, hadd tegyen rendbe ezt a megtévelyedett elmét egyetlen gondolattal:
VAJON SZÁMÍT-E, HOGY AZ EMBER MENNYIT NÉZ MEG A VILÁGBÓL, HA VALÓJÁBAN NEM LÁT?
Azaz, mit ér a világjárás, ha egy torzított szűrőjű, téveszmékkel teleprogramozott elméjű ember végzi? Pontosan annyit ér, amennyit SAJÁT KORLÁTOLTSÁGÁNAK feloldozása irányába lépéseket tesz. De EZ, csupán ő rá vonatkozik, hiszen önön korlátolt tudatát tágítja a világjárás.
A TARTALOMJEGYZÉKBEN MEGTALÁLJÁTOK A FOLYTATÁST!
Az LMBTQ könyvem fele nagyjából a tanárságról szól. Ma rájöttem, minden nap tudnék ezzel kapcsolatban írni valamit. Hát akkor miért ne, legalább addig, amíg a hosszabb lélegzetű művek készülnek a háttérben.
A borítókép a munkahelyemről van.