Hollók Között

Kegyetlen hideg volt. Ha akartam volna, se találtam volna egy kabátot. Nèmán lèpdeltem az erdőben. Gallyak recsegtek a lábam alatt. A kötött pulcsit összehúztam magamon. Fogamat összeszorítva harcoltam a hideg ellen. George megmondta, hogy ez fog törtènni. De èn, fafejű, nem hallgattam meg. Csak mentem a saját fejem után. A saját, őrült fejem után. Beleharaptam az ajkamba, hogy elfojtsam a hideg miatt feltörő sikolyaimat. Èreztem, ahogy a meleg vèr vègigcsurog az államon. Az egyetlen dolog, ami megmelegít ezen a fagyos estèn a saját vèrem. Erre se gondoltam volna. Hirtelen megcsúszott a lábam. Ès zuhantam. Bevertem a vállam, a hátam, a lábam. Amikor leèrtem a hegy aljára, már mindenem sajgott. Felzokogtam.
Becsuktam a szemem.
Ès akkor ott a hidegben, december 31.-èn, egy völgyben, vègleg elhagytam ezt a világot, miközben a fejem fellett madarak suhogtak. Mármint azt hittem, vègleg elhagytam....