Színrablók a színtelen Halálhálóban

❝ Hajnali kettőkor keresek valamit az égen, és rájövök, hogy túl sok béna vers kezdődik ilyenféleképpen. Hajnali háromkor valahol az erdő mélyén huhog egy bagoly, miközben az avar alatt életre kel egy hangaboly. Hajnali négykor előttem a főút, egy idegen térdel lerobbant kocsija mellett, kezében egy emelőrúd. Hajnali ötkor keresek valami újat a szobám falainak repedései között, mert már minden csillagot megismertem a fejem fölött. Hajnali hatkor egy régi lufit találok a padláson, próbálom felfújni, de rossz helyen vagyok, ide másért járok - elbújni. Reggel hétkor már elfeledem a lufit, ugyanis messze a padló, széttárt karokkal lebegek - arra gondolva, ha elmondom mit kívánok úgyse válik valóra. Másnap délután kettőkor már eltemettek. ❞

- novellák » prózák » én » te » és akár még ők is » részletek » kritikák » meg pár magányos versike
© Futó Eri, 2019