Eddig mindig, azt mondtam, hogy nem szeretem a KÉK színt; nem illik hozzám, nem állnak jól nekem a KÉK színű ruhák. Mégis, ha belegondolok, tökéletesen hozzám simul. A KÉK lehet boldog, túlcsorduló, békés, akár a nyári KÉK ég, amikor a fiatalok gondtalanul élvezik a nyári szünet pihentető szellőjét. Az ég összeköt mindenkit. Még ha mindenki messze is van, mégis az ég az, ami minket összeköt. Ez lenne a barátságos oldala. Ám amikor az ég elborul és felhők takargatják, akkor előtör a magányos KÉK. Magányos, akárcsak egy túlcsorduló könnycsepp, amely leszalad szürkületében egy arcról, és kiélvezi rövidke életét. Számomra, a KÉK mindent összefoglal: magány, öröm, csalódás, remény, vágy, bánat, titokzatosság.
Úgy érzem, hogy a KÉK felemészt.