A Fehér Királynő

Adoelben járunk, távol Andar várától. Ez egy alig lakott vidék. Itt nem találni mást néhány aprócska házon és istállón kívül. A falak omladoznak és mállanak, tövükben gyomnövények törnek magasra. Erre nem találni sem goblinokat, sem enteket, de még tündéket sem. Azonban idáig érezni lehet a rózsaszín fű mennyei, friss illatát. Hallani, ahogy a szél fütyül. Mint egy kisebb tornádó, úgy söpör végig a falun útközben felkapván a leveleket. A fák virágoznak és a nap vakítóan ragyog.
Olyan idillinek tűnik és valami mégis olyan furcsa. A férfiak kora reggeltől késő estig a földeken dolgoznak. A nők az állataikat gondozzák. A gyerekek pedig önfeledten játszanak a szabadban...
Erre nem jár senki. Nincs itt semmi érdemre méltó. Minden egyes nap ugyanolyan, monoton hangulatban telik. A lakosok szeretik az unalmas életüket...
Egy alak körvonalai rajzolódnak ki a messzi távolban. A lakosok abbahagyják a munkájukat. A vörös csuklyájától nem látni, de az alakja szerint lány lehet az idegen. De mit kereshet itt egy lány? Néhányan rosszalló pillantással méregetik, mások meglepődöttségükben keresik más arcán is a döbbenetet. Ide senki sem jött Soren a sárkány halála óta.
Egy váratlan pillanatban azonban az idegen élettelenül összerogyik a távolban...