9 Kapitel Laufend Pörögtek egymás után
Szépen sorjában
Az apró homokszemecskék
És ő meg egyre csak
Süllyedt, süllyedt, süllyedt az óceánban
És hihetetlenül rettegett
Rettegett a mélységtől, a sötétségtől, a víztől és attól a vissza-visszatérő fulldokló érzéstől mélyen odabent,
Egészen lent az alján, ahol a víz már nem habfehér hullámokat vagy játékra hívogató színes kis üvegkövecskéket mos a partra,
Oda, ahol már nem látszik a folyékony, mélykék árnyalatokon kívül semmi más: nem a felszín, csak a haldokló tetemeket idéző füstszürke homály.
Lesüllyedt az óceán fenekére a kicsinyke igazgyöngy, s talán soha senki meg sem találja többé őt.
- ᴍᴀᴄꜱᴋᴀᴋöʀᴍöᴢéꜱ ᴍᴇɢꜰáʀᴀᴅᴛ ꜱᴢɪᴛᴀᴋöᴛőᴋʀőʟ, ʀᴇꜱᴢᴋᴇᴛő ꜱᴢɪʟᴠᴀꜰáᴋʀóʟ ᴍᴇɢ ʜᴀʟᴅᴏᴋʟó ꜱᴢᴇʀᴇᴛᴇᴛʀőʟ. ᴍɪ ᴍáꜱ ᴍᴀʀᴀᴅᴛ ᴍéɢ ɪᴅᴇʙᴇɴᴛ? -
