Emo mindhalálig

-szeretsz?-kérdezte Márk könnyes szemmel, mintha nem tudná mit érzek iránta. Vagy télleg nem tudja?
-igen...-motyogtam magabiztosan.
-akkor? Mitől félsz?-csattant fel és elengette a kezem. Arréb ált pár lépést , a korlátra tette könyökét és eltakarta arcát.
-Attól hogyha szakiranánk... szétesne a baráts- de nem hagyta hogy befejeztem és elkezdjek magyarázkodni.Kezét a számra tette és a fülembe súgta.
-de nem szakítanánk!soha..-felémhajolt....és megcsókolt.
Bele túrtam fekete kócos hajába és ő felbátorodva megfogta a derekamat és magához húzott.Gyengéden lefejtette magát az ajkamrol, de én vissza csókoltam.Az egyik pillanatban még az erkély mellet álltunk ,a másik pillanatban már a fal és Márk szorításába áltam.Végignyaltam alsó ajkát amin megéreztem a hideg fém pircinget.