Hogy is mondjam. Nagyon furcsán vannak a dolgok nálunk. Amit persze nem bánok.
Még tisztán emlékszem a napra, mikor Sheila odajött hozzám:
- Szia, látom te is utálod a suilt. Lógunk együtt?
Azóta változtak a dolgok. Sheila, aki az osztálytársam volt, mostanra az egyik legjobb barátnőm lett. Na persze még verődtek hozzánk innen-onnan. Jeremy például... majd elmesélem. Minegyiküknek megvan a maga története.Lassan egymáshoz szoktunk, nagyon jól tudunk együttműködni. És egyetlen közös célunk van: hogy jobb hellyé tegyük ezt a sulit.
Persze azt godoljátok, mi a suli "jófiúi" vagyunk. Ez nem így van. Nemsokára megértitek, hogy értettem valójában az előbb említetteket.
Na de csapjunk a lovak közé, induljon a zene. És azzal eggyütt az én utolsó évem a suliban.
Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de szerintem nincs annál észveszejtőbb, mint itt ülni a pláza vécéjén egy terhességi tesztel a kezedben, tizenhét évesen, úgy hogy előtted az élet de te attól félsz, hogy mindent elcsesztél, ráadásul azt sem tudod ki az apa, vagy hogy mikor estél teherbe....hát én velem pont ez az észveszejtő dolog történik éppen.