A gondolataim. Nem is régen az életem egyik legmeghatározóbb eseménye zajlott le. Mind testileg és lelkileg összezuhantam. Hogy ne menjek teljesen tönkre, a kezembe vettem egy noteszt, amibe a gondolataimat írom le. Nyersen, nem gondolkodva, azt vetem papírra, amit a szívem súg. Akárhol vagyok, ha ki akarom adni magamból a szenvedésem, gondolataim, azt mind leírom a pillanat hevében. Ezt azoknak ajánlom, akik hasonlóan éreznek, akik elvesztettek egy szeményt, aki a világot jelentette számukra. Az én esetemben remélhetőleg pár hónap múlva megint visszatalálok a kedvesemhez, de a belső vívódásaimat nem tudom magamban tartani. Nem is szabad. Köszönöm, ha elolvasod. Vigyázz magadra! Erősen kétlem, hogy valaha ezt olvasni fogja. Vagy hogy valaha is a kezébe nyomnám a kis noteszemet, amibe megszületnek ezek az "el nem küldött és mondott üzenetek". Egy kis háttér. Gergő személye a világot jelentette számomra. Nem régen megállapodtunk, hogy a szerelmünket félre kell tenni a saját érdekünkben, hogy mind a ketten a legjobbat hozzuk ki magunkból, külön egymástól. De ha valaki valaha is volt szerelmes az megérti, hogy 3 év kapcsolat után ez nem megy egyről a kettőre.