Atlantisz - A tenger balladája - Marien Dorottya

Reads 2,613
Votes 66
Parts 4

Reads 2,613
Votes 66
Parts 4

„Érezted már azt, hogy minden sejteddel vágysz valamire és ugyanakkor a tested minden porcikája küzd is ellene? Had kezdjem én: Világ életemben imádtam az óceánt, a hatalmas, tomboló hullámokat és a világot, ami mégis csendes alatta. Azonban rettegtem mindig a mélységtől. A víz jeges, hazug, lágy ölelésétől és csalómód, kristálytisztán látszó hatalmas ürességétől és a kékségtől, ami bármelyik pillanatban elnyel, ha nem figyelsz. A tenger dallama mégis mindig lenyugtatott, akkor is, mikor a lelkem háborgott."
    Tiaothin Cooper múltjából senki nem lát semmit. Tiaothin Cooper mindent maga után hagyott, mikor elment egyetemre. Még a szeretett tengert is, amihez menekült, ha otthon nem tudott már hova bújni a félelmei elől.
    Minden tökéletesen ment addig az estig, míg egy telefonhíváson keresztül megtudja, hogy édesanyja kórházba került. Ezután, az események halmozódása miatt, csak újra elkezdik kerülgetni a démonjai, amik elől egyetlen dolog tudja megmenteni: az óceán csendes dalolása és a sziklákra csapódó ütemes basszusa.
    Egy véletlen során a tengerben való landolása után azonban egy teljesen más dallam kezdi hívni. Sokkal ősibb és ami ijesztőbb - sokkal valósabb, mint eddig bármelyik.
    Egy barlangban ébred fel, minden segítség nélkül, miután a tenger elnyeli. Szemben vele pedig egy hatalmas, kígyózó test fekszik épp olyan nyugodtan, mintha csak aludna. Mint aki bármelyik pillanatban felkelhetne és a dallam... pontosan tőle szól, újra és újra egy refrént zengve: Én vagyok az óceán.All Rights Reserved

atlantisz balladofthesea human kaland legenda monster poszeidon rejtély ring romantika sea tattoo transform

Table of contents

„Érezted már azt, hogy minden sejteddel vágysz valamire és ugyanakkor a tested minden porcikája küzd is ellene? Had kezdjem én: Világ életemben imádtam az óceánt, a hatalmas, tomboló hullámokat és a világot, ami mégis csendes alatta. Azonban rettegtem mindig a mélységtől. A víz jeges, hazug, lágy ölelésétől és csalómód, kristálytisztán látszó hatalmas ürességétől és a kékségtől, ami bármelyik pillanatban elnyel, ha nem figyelsz. A tenger dallama mégis mindig lenyugtatott, akkor is, mikor a lelkem háborgott."
Tiaothin Cooper múltjából senki nem lát semmit. Tiaothin Cooper mindent maga után hagyott, mikor elment egyetemre. Még a szeretett tengert is, amihez menekült, ha otthon nem tudott már hova bújni a félelmei elől.
Minden tökéletesen ment addig az estig, míg egy telefonhíváson keresztül megtudja, hogy édesanyja kórházba került. Ezután, az események halmozódása miatt, csak újra elkezdik kerülgetni a démonjai, amik elől egyetlen dolog tudja megmenteni: az óceán csendes dalolása és a sziklákra csapódó ütemes basszusa.
Egy véletlen során a tengerben való landolása után azonban egy teljesen más dallam kezdi hívni. Sokkal ősibb és ami ijesztőbb - sokkal valósabb, mint eddig bármelyik.
Egy barlangban ébred fel, minden segítség nélkül, miután a tenger elnyeli. Szemben vele pedig egy hatalmas, kígyózó test fekszik épp olyan nyugodtan, mintha csak aludna. Mint aki bármelyik pillanatban felkelhetne és a dallam... pontosan tőle szól, újra és újra egy refrént zengve: Én vagyok az óceán.

4 parts