Holdvér krónikák 2. Az ébredő vér
A trón már Nyra alatt áll, de a világ, amely fölé magasodik, egyre kevésbé ismeri fel uralkodóját.
A Hold istennő leánya most már nemcsak túlélő és harcos, hanem vezető - egy olyan birodalom élén, amely a háború romjai között próbál újra lélegezni. Ám amint az aranykor ígérete megcsillan, az árnyak hosszabbra nyúlnak, és a csendet halk suttogás töri meg: az istenek ébrednek. És velük együtt az a vér is, mely évszázadok óta szunnyad Nyra ereiben.
Látomások törnek rá, egyre tisztábban, egyre könyörtelenebbül. A Hold istennő újra megszólal, emlékeztetve gyermekét az elkerülhetetlenre: két élet sarjad a méhéből - az egyik a fényé, a másik az árnyé. De csak egy járhatja végig mellette az utat.
Ahogy Nyra próbál megfelelni a trón követeléseinek, egyre élesebben rajzolódik ki a döntés kontúrja, amelyet halandó nem hozhat meg büntetés nélkül. A birodalom falai mögött titkos kultuszok élednek, a mágia egyre instabilabbá válik, és a régi legendák lényei - kiket már csak mesékből ismertek - újra nevet követelnek maguknak a világ térképén.
És a legmélyebb kérdés, amit a jóslat rejt: vajon kié az a vér, amely ébredni kezdett? Nyra sajátja - vagy valakié, akit még nem ismer? Valakié, aki már születése előtt követelni kezdi a világot?
Ahogy a Hold újra vérvörösre vált, és az istenek hangjai egyre élesebben visszhangzanak az álom és ébrenlét határán, Nyra ráébred: nem csupán a birodalomért, hanem saját emberségéért is harcol. A múlt, a jövő, és az isteni vér kereszteződésén áll - ahol minden döntés következményekkel jár, és ahol egyetlen hibás lépés az egész világ sorsát megpecsételheti.
Az első kötetnél sötétebb, mélyebb és kegyetlenebb utazás ez a Holdvér örökségének mélyére - ahol a trón csak egy szimbólum, és a valódi hatalom ott kezdődik, ahol az emberi lélek összeér az isteni akarattal
