Jóízűen nevetett. -Mit nevetsz te idióta?-néztem rá sértődötten. -Tetszik, hogy egy pillanat alatt zavarba tudlak hozni-mosolyodott el. -Egyáltalán nem hoztál zavarba -húztam ki magam. Teljesen az ajtónak voltam préselődve. Mellkasomat érintette felsőteste és lenézett rám a magasság különbség miatt. -Igazán?-nézett szemeimbe egy kaján vigyor kíséretében. Álltam tekintetét, majd elkövettem azt a végzetes hibát, hogy a szemébe néztem. |Minden jog engem illet|