Mélyen beszívva tüdőmbe a fehérítő és mentolos cigaretta füstjének vegyszeres illatát, tekintetem újra a színpadra meredt, oda, ahol vért izzadva, sorsom egyszer örökké megpecsételődött, s most mégis izzó lángjaimtól égett, tova a mámoros hajnal izzadt mosolyába. Romjaim vele távoztak, pengetők és dobverők édes, kényes hamvai, boldogságom zsivalygó hantja.