Elég egy pillanat, hogy minden tönkremenjen. Elég egy pillanat, hogy csalódj abban a személyben, akiben mindig bíztál. Elég egy pillanat, hogy az erős lányból, akinek mindig is mutattad magad, aki mindig voltál, összetörté válj. Minden olyan hamar történik, időd sincs felfogni az eseményeket, csak azt érzed, hogy összeroppant a fájdalom, szenvedés. Minden egyes fájdalmas pillanat elől elmenekültem, de most újra ott fogok élni, ahol előtte is. Ugyanaz a lány leszek, aki voltam, de sosem fogom elfeledni, hogy mit tett velem. Sosem fogom elfelejteni, hogy nem volt mellettem, amikor szükségem lett volna rá. Ne várja, hogy kedves legyek hozzá, mert a francba is, az nem fog megtörténni. Bármennyire is fontos volt nekem, már nem az. Fontosságát már akkor elveszítette, amikor más fontosabb volt neki, tőlem.
-Most őt minek kellett meghívni?-idegesen nézett a nővérére, aki viszont értetlen arccal nézett vissza rá.
-Talán mert Balázs gyerekkori legjobb barátja? Na szerinted miért?- csak megforgatta a szemeit, és az előtte lévő italt ami a pulton volt csak felkapta, és egy nagy korttyal már el is tüntette.
-Te normális vagy? Azt sem tudod mi volt az és hogy kié volt!-Szidta le a testvére ,azonban ő csak arra tudott gondolni hogy az a valami, ne égesse szét a nyelőcsövét és a gyomrát.
-Mi a szar volt ez?
-A whiskym, amit te húzóra megittál.-hallotta meg a háta mögül azt az hangot amit egész este el akart kerülni.
Sz.D. Fanfiction