Luna-átírás alatt

„Milyen törékeny is lehet a világ.Sokkal törékenyebb mint a legtöbb ember hinné.A hétköznapi emberek szeme előtt fátyol húzódik eltakarva a fátyol másik oldalát,bármi is legyen ott.Régen is ezt hittem bár akkor inkább csak azért mert a legtöbb ember vak a világ szépségeivel szemben.Akkor még nem is sejtettem hogy mennyire is vakok.De azt se hittem volna hogy egyszer irigyelni fogom őket ezért."
Luna Silverman a magába húzódó gimnazista unalmasan tengeti mindennapjait olyan dolgokon idegeskedve minthogy:„Nehogy észrevegyen a tanár vagy bárki is hogy itt ülök." vagy épp „Vajon melyik árnyalat emelné ki a festmény jellegét?"Számára ez jelentette a legnagyobb félelmeket de történt valami.Olyan dolog amit életében sem tudott volna elképzelni,olyan világ tárul a szeme elé ami még egy bogaras,gimnazista lánynak mint amilyen ő maga is,hihetetlennek tűnt.Rájön hogy több rejtély szövi át az élete fontos perceit mint amiről ő valaha tudott volna.Ahogy egyre jobban beleveti magát az újonnan megismert világba rájön hogy ha túl akarja élni a leendő életét meg kell változnia.Jobban és gyorsabban mint ahogy a környezete teszi ezt körülötte.