Szabadíts ki!

"Fájdalom és sötétség. Ez a kettő az, ami fogad az ébredésem után. Nem tudom, hol vagyok. Nem értem, miért nem látok. Pár másodpercbe telik, mire rájövök, hogy egy kendő van a szemem elé kötve. A fejem iszonyatosan fáj, emlékeztetve engem arra, ahogyan leütöttek éjszaka az utcán. A kezem szoros csomóba van kötve, a két lábam a szék egy-egy lábához. Próbálok a hallásomra hagyatkozva bármit is kiszűrni, de nem jön össze. Teljes csend van, az egerek motoszkálásán kívül semmit nem hallani. Még kintről sem szűrődnek be hangok. Az egész helységben dohos szag és hideg uralkodik. Pulcsiban vagyok, de érzem, ahogy a hideg felkúszik a hátamon. Mindenem libabőrös lesz. A szívem egyre hevesebben ver, a pulzusom már valahol az egekben járhat. A légzésem felgyorsul, hideg verejték gyöngyözik rajtam, a homloktól egészen a nyakamig. A fájdalom mellé tornyosul a félelem is, ahogy tudatosul bennem minden. Engem elraboltak."