Forever With You - Cameron Dallas Fanfiction [BEFEJEZETT] - ♔Magda Tünde Fanni♔

Reads 400,952
Votes 18,284
Parts 41

Reads 400,952
Votes 18,284
Parts 41

-	Cameron, te részeg vagy. - löktem el magamtól a fiút, aki alig akart elengedni.
    -	Ne hülyéskedj már! - legyintett. - Alig ittam valamit.
    -	Az a valami elég jól hatott. - nevettem el magam kínomban. - Jobb lesz, ha most megyek.
    -	Bella, ne csináld már. Szülinapom van, bulizzunk egy jót. - azzal megfogta a kezemet és a táncoló emberek közé húzott.
    -	Cameron... Én nem tudok táncolni. - hajtottam le fejemet. Két ujjával az állam alá nyúl, majd felemelte a fejemet, hogy a szemébe nézhessek. Egyre közelebb volt az arcunk egymáshoz, már azt hittem, hogy meg fog csókolni, de nem tette. A szívem egyre hevesebbem vert, és szinte az egész testem remegett. Megrémített, hogy ilyen érzéseket vált ki belőlem ez a fiú. A fülemhez hajolt, majd belesúgott.
    -	Nem gond Hercegnő... én sem. - elhúzódott tőlem, majd kezeivel átkarolta a derekamat. Az egész testem megfeszült az érintése miatt. - Engedd el magad. - suttogta. Átkaroltam a nyakát, fejemet a mellkasára hajtottam, és a zene ütemére ringatóztunk. Elmondhatatlanul jó érzés volt a karjai között lenni. Mintha, hallotta volna gondolataimat, erősebben szorított magához. - Szeretlek. - mormolta a hajamba. Lefagytam. Most komolyan ezt mondta? Biztos csak a pia beszél belőle.
    -	Részeg vagy. - mondtam neki.
    -	Lehetséges, de akkor is szeretlek. - mondta most már a szemembe nézve. Hirtelen ötlettől vezérelve szorosan magamhoz húztam.
    -	Én is Cameron...Én is. - suttogtam, olyan halkan, hogy ne hallja meg.
    
    ©magdatunde,2016All Rights Reserved

bellastewart camerondallas jackgilinsky jackjonhson magconboys nashgrier

Table of contents

-	Cameron, te részeg vagy. - löktem el magamtól a fiút, aki alig akart elengedni.
    -	Ne hülyéskedj már! - legyintett. - Alig ittam valamit.
    -	Az a valami elég jól hatott. - nevettem el magam kínomban. - Jobb lesz, ha most megyek.
    -	Bella, ne csináld már. Szülinapom van, bulizzunk egy jót. - azzal megfogta a kezemet és a táncoló emberek közé húzott.
    -	Cameron... Én nem tudok táncolni. - hajtottam le fejemet. Két ujjával az állam alá nyúl, majd felemelte a fejemet, hogy a szemébe nézhessek. Egyre közelebb volt az arcunk egymáshoz, már azt hittem, hogy meg fog csókolni, de nem tette. A szívem egyre hevesebbem vert, és szinte az egész testem remegett. Megrémített, hogy ilyen érzéseket vált ki belőlem ez a fiú. A fülemhez hajolt, majd belesúgott.
    -	Nem gond Hercegnő... én sem. - elhúzódott tőlem, majd kezeivel átkarolta a derekamat. Az egész testem megfeszült az érintése miatt. - Engedd el magad. - suttogta. Átkaroltam a nyakát, fejemet a mellkasára hajtottam, és a zene ütemére ringatóztunk. Elmondhatatlanul jó érzés volt a karjai között lenni. Mintha, hallotta volna gondolataimat, erősebben szorított magához. - Szeretlek. - mormolta a hajamba. Lefagytam. Most komolyan ezt mondta? Biztos csak a pia beszél belőle.
    -	Részeg vagy. - mondtam neki.
    -	Lehetséges, de akkor is szeretlek. - mondta most már a szemembe nézve. Hirtelen ötlettől vezérelve szorosan magamhoz húztam.
    -	Én is Cameron...Én is. - suttogtam, olyan halkan, hogy ne hallja meg.
    
    ©magdatunde,2016

41 parts