Susan

Susan

Egy atlagos reggelen,egy atlagos lany az atlagos csaladjaval reggelizik.Sajnos az en tortenetem nem atlagos,jo is lenne.De az elet megtanit minket,hogy nem mindig tundermese az elet sot mindennap uj kihivasokal kell szembe nezzunk.Nekem is volt csaladom,fium,barataim de az elet elvette tolem oket.Igy nagyiekhoz koltoztem ameddig betoltom a 18-dik elet evemet.A nevem Susan Williams 16 eves vagyok ugy 167 cm es 56 kilo,nem vagyok csinos meg ritka szepsegnek se neveznem magam.De szerencsere atlagos se vagyok vagyis probalom megtalalni , hogy ki is vagyok igazan.
-Gyere le kesz a reggeli!-Kisse kialtva presselte ki szavait a draga nagyikam.
Epp,hogy feltudtam oltozni mar is benyitottak.
- Ugye nem akarsz elkesni az elso napodon ?- Kerdezte mosolygossan
- Nem rogton indulok-mondtam
Probalkoztam kedves es mosolygos lenni,hogy ne vegye eszre mennyire hianyoznak nekem a szuleim.De oly konnyen atnez rajtam mint egy ablakon.
- A szuleid nagyon buszkek lennenek rad,kincsem.-mondta es kiment a szobabol ami a "szobam" kene lennie.
Utoljara megneztem magam a tukorbe es szinte halottam ahogy edesanyam azt suttogja a fulembe mennyire gyonyoru vagyok.Letoroltem a konyeimet a nedves arcomrol es elindultam a konyha fele.
- Jo reggelt angyalkam,jol aludtal ?-kerdezte a nagyapam,mikozbe a szemet az ujsagrol else pillantva
- Igen,jol.-valaszoltam
- Enis kellemesen,koszonom kerdesedet-mondta kisse megsertve
-Hadjatok abba! Reggelizunk nyugodtan mint egy csalad,rendben ?- kerdezte mosolyogva felem nezve.
Soha nem volt jo visszonyom nagyapaval,mert anyukamat sose kedvelte es engem se mivel nagyon hasonlitok ra.
- Rendben.Megyek,mert a vegen elkesek.Sziasztok!-mondtam,majd felvettem a cipomet es kileptem a hazbol.