Vihar

A Birodalom északi határán, ameddig az örökös hó és jég miatt már senki nem merészkedik, fenyőerdő sötétlik. A szél szakadatlanul cibálja-tépi a fekete törzsű fákat, és ahogy a vihar fellegei eltakarják a nap még az ágakon átszűrődő, sápadt fényét, az erdő groteszk, gyilkos táncba kezd. És akkor fut, aki él...

Itt nincs melegség, nincs könnyed, gondtalan vidámság, mert ezen a földön átok ül, és egyetlen figyelmetlen mozdulat a halál torkába sodor. Nem csoda hát, ha az emberek elmenekültek a tomboló elemek megfékezhetetlen haragja elől.

És ez a lelketlen hely mégsem teljesen elhagyatott. Az erdő mélyén egy kis kunyhóban húzza meg magát családjával egy férfi, aki kötelességét teljesítve a mai napig vigyázza a határt, szolgálva a császárt, akit már több évtizede nem látott. Az elátkozott föld egyetlen védett helye ez a fatákolmány - rönkjeibe talán még a legősibb óvóige jeleit vésték, mielőtt a vastag jégréteg befedte.

Évek óta nem járt az erdőben kívülálló; még a legfelelőtlenebb harcosok is messze elkerülik. Azonban egy nap egy ismeretlen vándor érkezik...