Az emberek mindig meséltek vérfarkasokról, vámpírokról, kentaurokról, tündérekről. Sellőkről. Kellett egy mese arra, amit nem értettek. Nem tudhatták, hogy mi áll emögött. A teremtmények nem külön fajok, szerzetek, hanem egyetlen közösség. Vadvérűek. Egy állat és egy ember vérével, alakjával, szívével.
Egy szent átokkal.
Flaie. A név tündéül van. Halacskát jelent. Mármint, a tündében halacskát. Számomra kicsivel többet. Nem túl férfias név, ezt el kell ismerni. De nekem mégis az első, és nem volt semmi azelőtt: sem valódi család, sem szavak, sem érintések. Sem én. Egy voltam a sok között, csak olyan, mint a többi, nem egyén, csak egy elúszó csillogó folt a többi közt. Azt hittem, az az életem, és szerettem, ami volt. De sosem voltam túl eszes. Az életem akkor kezdődött, amikor nevet kaptam Tőle.
"Olivia csendes lány, jobban szeret láthatatlan lenni, de bátyja pozíciója ezt megneheziti ugyan is ő egy Béta.
Az alfa és választott társa sok gondot és bosszúságot okoz a lánynak, miközben nem veszik észre a szikrát ami kettőjük között jelenik meg.
A falakat folyamatos támadás éri, ki kell deríteniük mi lehet ennek az oka. Nem veszik észre az előttük álló valaszt....
Olivia váltásakor ráébred ki is ő, és mit jelent ez neki és testvére számára. Választás elé kerül, foggalma sincs jól döntött-e.
A falka sorozatos támadások után, kissé megkönnyebül, majd az istennő újabb fel bukkanása újabb harcot és konfliktust eredményez...
Lehet ebből szerelem, vagy csak baj származik a szikrák által okozott felperzselt ösvényen....
Más is meg akarja szerezni a nő szivet, ujabb alfa jelenik meg a lany eleteben mikor maga alatt lesz.... a választás rajta múlik.... "