Hallottam egyszer egy legendát: Hol volt hol nem volt, élt egyszer régen egy fiú. Ez a fiú egyszer megszökött otthonról, mert valami szörnyűségeset követett el. Hogy mit, arra már senki sem emlékszik. A vadonban talált menedéket, évekig élt ott, magányosan. Egyszer amikor vadászott, egy sebesült farkasra talált. Valószínűleg egy nagyobb állat sebezte meg. A fiú ellátta a sebeit, gondozta, megszelídítette. A farkas és a fiú életre szóló barátok lettek. Amikor a farkas megöregedett, meghalt. A fiú elviselhetetlen fájdalmat érzett. Napokig nem aludt, csak a barátjára tudott gondolni. Az eset után sok évvel vadászat közben egy farkassal találta magát szemben. A farkas rátámadt. A férfi könnyű szerrel megölhette volna, de élt benne a barátja szelleme, és hagyta a farkasnak hogy végezzen vele. A legenda szerint Isten megsajnálta a fiút, látta hogy jó ember lett belőle. Adott neki egy második esélyt. A férfi farkasként ébredt fel. A farkas minden hónapban teliholdkor emberré változott.
Melissa sosem bízott az emberekben. Mindig is félt attól, hogy ha valakit közel enged magához, akkor összetörik. Apja elől állandóan menekülnie kellett, de most már hivatalosan is 18 éves lett és így elköltözött a legjobb barátnőjéhez, azonban van egy bökkenő. A legjobb barátnője lakótársa, Chris. Tipikus napbarnított, barna szemű, szőke, menő srác, akiért lányok ezrei vannak oda.
"- Engedj el különben sikítok- mondtam határozottan, miközben a falhoz préselt.
- Nem fogsz. És tudod miért nem? Mert ebben a percben is azt kívánod, hogy bárcsak megcsókolnálak- mondta önelégült mosollyal.
Miért van ott az a fránya gödröcske az arcán? Ha nem lenne ennyire helyes, már rég behúztam volna neki egyet."