A halál nem egyszerű

1.Fejezet
Az anyám rávedt,hogy menyek el a terápiára.A sok sok veszeked és után elmentem.Be kellet mutatkoznunk:sziasztok!Strandner Zita vagyok nem átlagos 18éves lány 10 éves koromban kezdödöt a rákom.
Az orvosok minden nap inekciot adtak be nekem,azzal a reménnyel,hogy majd meggyogyülok.Én tudtam,hogy ez nem lehet hogy ugy élem le .az életem(amig persze élek)mint az átlagos emberek.Fél 5kor vége volt,siettem ki az ajton(legszivesebben el se jöttem volna ugyis csak az időmet pocsékolom) anyára kb. Ugy 15percet kellet várnom rà,de azalatt az idő alatt elgondolkoztam,hogy "az élet sorsa nincs megirva"