87 Parte Ongoing Emily Hart vagyok, és egy átlagos 23 éves lány. Egy bárban dolgozom pultosként. Nem fizet annyira sokat, de pont eleget. egy nap viszont felbukkan egy alak, és minden megváltozik.
Részlet:
-Tudhatnád, hogy nem szeretem a csirkét.
- Na jól van Daniel! - ment fel bennem a pumpa. - Egész nap főztem, még ki is öltöztem neked, te pedig csak annyit tudsz benyögni, hogy tudhatnám, hogy nem szereted a csirkét? - kiabáltam idegesen. De valami furcsa dolog történt. Ahelyett, hogy szó nélkül elment volna mellettem elröhögte magát.
- Látnád most az arcodat. - fogta a hasát nevetés közben én pedig értetlen arcot vágtam.
- Te nem is haragszol rám?
- Eddig sem haragudtam. - vigyorodott el ördögien.
- Öt másodpercet van elfutni vagy én komolyan mondom, hogy megöllek! Egy hónapig úgy tettél mintha mérges lennél rám, én pedig mindent megettem, hogy megbocsájts! - néztem rá durcisan.
- Ne haragudj, de nagyon aranyos volt ahogy próbálkoztál. - mosolyodott el kisfiúsan.
- Akkor a csirkét is szereted ugye? - sóhajtottam egy nagyot.
- Az egyik kedvencem. - bólintott egyet.
- Daniel te szemétláda! - mentem oda hozzá és elkezdtem püfölni a mellkasát.
- Ugye tudod, hogy ez nekem nem fáj? - kérdezte egy kis idő múlva.
- Igen. - morogtam.
- Akkor talán abba hagyhatnád és elkezdhetnénk enni, mert mindjárt kilyukad a gyomrom. - indult meg a konyha irányába maga után húzva engem is.
- Van egy kis só? - nézett rám.
- Ugye látod, hogy kés van a kezemben? - emeltem fel szép lassan a tekintetemet. - És nem félek használni. - tettem hozzá.
- Ha megakartál volna ölni akkor azt már rég megtetted volna. - legyintett egyet én pedig pislogás nélkül meredtem rá. - Mi az?
- Semmi. - ráztam a fejemet. - Szerintem én felmegyek. - mondtam halkan.
- Most megsértődtél? - sóhajtott egy nagyot.
- Ha tényleg tudni akarod akkor igen! - vágtam hozzá, majd elsétáltam.
Jó olvasást! 🌼
