Beépítve

Reggel hét óra. Álmosan kelek ki az ágyból, félig csukott szemmel kitapogatom a mamuszom, majd hatalmas ásítások közepette kicsoszogok a fürdőbe. A tükörbe nézve megpillantom kócos, barna hajamat, és a táskás szemeimet. Hideg vízzel próbálom magam rávenni, hogy felébredjek, de csak azt érem el vele, hogy az egész pizsamámat eláztatom. Nem törődve a nedves anyaggal, laza kontyba fogom hullámos hajam. A konyhába érve két szelet kenyeret a pirítós sütőbe teszek, és amíg várom, hogy elkészüljön, a mikróban melegített tejeskávémat kavargatom. Egyharmad rész kávé, a többi tej, csak a szokásos. Ahogy vaj után kezdek keresni a hűtőben, hirtelen ajtócsapódást hallok. A tartalékpisztolyomért nyúlok, melyet a konyhafiókba rejtettem.
- Meg ne próbálja! - figyelmeztet egy hang a hátam mögül.
Megfordulok a hang irányába, és egy aktát csúsztatnak elém. Kinyitva egy újabb ügyet pillantok meg, melyhez New Yorkba kell utaznom.
- Nem vállalom! - jelentem ki.
- Márpedig ez a szakma nem így működik. Figyelni fogjuk!