Miután Max Caulfield a várost feláldozva megmentette Chloe Price-t, még mindig nem mennek a dolgok zökkenőmentesen a maguk útján. A keserűség és megbánás olyan szakadékot hasít közéjük, amelytől a barátságuk már sosem lesz a régi, muszáj továbblépniük. Ki mondta, hogy jó dolog uralni az időt, és hogy játék az egész? Vannak dolgok, amelyeket nem lehet teljesen helyrehozni, csak javítani a körülményeken, és most minden erejükre szükségük lesz, hiszen öntudatlanul egy újabb katasztrófa felé eveznek, amely mellett teljesen eltörpül Arcadia Bay-i sorscsapás. Néha megtörténik, hogy az idő visszapörgetésével sem fognak az események kedvezőbbé válni, és elkerülhetetlenné válik egy-egy tragédia...
****
Ez a fanfiction egy "Life is Strange" nevű játékon alapul, ha még nem játszottatok vele, kipróbálhatjátok, de vigyázzatok, mert a történet nyomokban SPOILEReket tartalmaz!
Jó olvasást, ha idetévedtek, hagyjatok nyomot magatok után.:)
Jeon Jeongguk egy kicsapongó rosszfiú, akinek eszébe sincs megvetni az élvezeteket az életben és nagy kanállal habzsolja azt, ezzel néha a saját életét is kockára téve.
Park Jimin, az ő szöges ellentéte: egy szorongó ambíciózus fiú, aki egyedül a táncban talál megnyugvást és elzárkózik minden ismeretlen elől. Ők ketten ég és föld.
Akkor mégis hogyan keresztezi egymást az útjuk?
Az egyetlen közös bennük a szüleik szenvedélye, az opera. Jungkooknak ott és akkor első látásra megtetszik a csinos fiú és elszánja magát, hogy megszerzi, kerül, amibe kerül.
A két fiú meglepően hamar magtalálja a közös hangot és randizni kezdenek. Jungkooknak hála Jimin kilép a komfort zónájából és egy egészen új oldalát ismeri meg. De van amin még ő sem tud változtatni.
Jimin mindezek ellenére képtelen elengedni a múltat, ami egy váratlan esemény után újra gödörbe taszítja és ami ellen talán Jungkook sem elég erős.