Lashton on tour

-Ashtoooon! Hol a francba vagy már? Kimerült vagyok nem akarok bújócskázni! -nyitottam ki a hotelszoba ajtaját.

Beleraktam a kártyát a helyére és felkapcsoltam a villanyt.

Sehol.

-Nem hiszlek el, Ashycica.. -nyafogtam, majd végül feladtam. Ledobtam a pólóm és magamat is az ágyra.

Hirtelen egy árnyékot láttam meg. Először levette a pólóját, majd a gatyáját is letolta. Végül a koncerten viselt fejkendő következett, amit szintén ledobott a földre.

Közeledni kezdett.

-Végre..-mosolyogtam fel rá.
-Végre. -ismételte meg, majd rámdőlt. Minden porcikája ràmnehezedett, de egyáltalán nem bántam. Éreztem az izmos mellkasán ahogy dobog a szíve. Átkaroltam a nyakánál, és lágyan megcsókoltam.
Levegőhiányban kellett szétválnunk, majd megkönnyebbülést éreztem egyben csalódottsággal is ahogy legurult mellém.

-Aludjunk. -nézett a szemembe.
Feljebb csúszott az ágyon, majd mikor látta mennyire lusta és fáradt vagyok elkezdte böködni az oldalam.
-Heeey! Ash! -fordultam hasra hogy a szemébe nézhessek.
-Gyerünk. -nézett rám ellentmondást nem tűrően.

-Nem. -vigyorogtam rá.