Én a kerítő

-Én...-hátráltam,de a bezárt kapuba ütköztem.
-miért félsz? -kérdezte mély ,szexy akcentusos hangján.
Smaragd zöld szemeibe néztem és kétségbe esést láttam.
-nem tudom- nyöszörögtem ki végre valamit. Szívem hevesen kezdett el verni ahogy egyre közelebb jött.
Már közel volt hozzám,nagyon közel. Kezét végig simította arcomon és el tűrte arcomból hosszú, göndör, barna hajamba.
Lassan, de magabiztosan kezdett felém hajolni.
-nem!-tettem ökölbe szórított kezemet mellkasára.-nem fogom ezt csinálni Lilivel!Nem és nem!-toltam el magamtól a fiút.