Az éjjel soha nem érhet véget ~ Nagy Ádám fanfiction

Drága Olvasók!
Kitört az EB láz, és ezt meg is értem. Egy új történet helyett inkább egy kis novellával ajándékozlak meg Titeket, ami az egyik kedvenc focistámról szól, Nagy Ádámról. Aki azon kívül, hogy rettentő jól néz ki, tehetséges és példamutató. Nekünk is megmutatja, hogy két út közül választhatunk. Az egyik, hogy feladjuk, ezen nincs mit többet ragozni. Míg a másik... Ha küzdünk, és folytatjuk, akkor ez elnyeri a jutalmát. Nézzük meg csak őt!
Ezen kívül figyelmeztetnélek titeket arra, hogy ez a novella ugye az utolsó két meccs (Magyar-Portugál és Magyar-Belga) között, de leginkább az utóbbin játszódik. Néhány igazság ugyan van benne, de nem az egész. Mivel nem ismerem az igazi szereplőket, ezeket a szavakat ugye nem ők mondták, és a karakterük is teljes mértékben az én agyszüleményem.
Hogy tartja a mondás? Ha nincs kapcsolatom, írok egyet. Vagy nincs is ilyen? Na már van. Komolyra fordítva a szót, Barbi én lennék, és igazából (sajnos) nem vagyok Nagy Ádám barátnője. (De a remény hal meg utoljára, ugye? :D) Az igazit Bitó Zsófiának hívják, de nem bírtam ki, hogy ne én szerepeljek benne, bocsi, Zsófi.
Még egy utolsó gondolat...
Csak azért teszem ki ide, hogy ezzel, a magam módján támogassam a Magyar Válogatottat. (Bár erről nem biztos, hogy tudomást vesznek, de nem is baj.)
A lényeg: Szép Volt Fiúk!