Menekülj!

Menekülj!

  • WpView
    Reads 83
  • WpVote
    Votes 2
  • WpPart
    Parts 1
WpMetadataReadOngoing
WpMetadataNoticeLast published Sat, Jul 16, 2016
Olykor elgondolkodom milyen is volt az élet a törvények előtt egy átlagos középiskolás lánynak. Kínlódtunk a házi megírása közben, nyavalyogtunk, ha korán kellett kelni, vagy éppen az volt a bajunk, hogy rengeteget kell tanulni. Az órát néztük percenkét, mert úgy gondoltuk, hogy majd így gyorsabban telik az idő. Vártuk a csengő hangját, mikor rájöttünk, hogy csak tíz perc telt el az órából. Igen, akkor fogtuk a fejünket. Bár átélhetném újra ezeket a mindennapokat, mert amiben én élek az valami egészen más világ. Egy rejtélyes bentlakásos iskola, egy pusztító törvény.. Sokaknak nem sikerült ez ellen tenni, de voltak, akik ellenszegültek és most is az életükért küzdenek. Próbálnak kijutni az intézményből. Ezek vagyunk mi... az ellenállók! Szerelem, bánat, csalódás, félelem... és ez csak a kezdet!
All Rights Reserved
#4
gyógyszer
WpChevronRight
Join the largest storytelling communityGet personalized story recommendations, save your favourites to your library, and comment and vote to grow your community.
Illustration

You may also like

  • Morales II. - A múlt nem enged  ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️
  • Deadly Attraction
  • Sötét örökség
  • Örökké a tiéd!
  • vissza a jégre
  • Barátság extrákkal? (Befejezett) ✔️
  • Tiltott dobás
  • A seggfej szobatárs
  • Közel
  • Behálózva

Azt hittem, az idő mindent elintéz majd. Hogy a nevek elkopnak, az arcok elhalványulnak, az emlékek pedig egyszer csak ködbe vesznek. Hogy ami egyszer összetört, az ott marad a múltban, ahova tartozik. Amaya nem így gondolta... Gyerekkorunk óta ismertük egymást. Ugyanazokon az utcákon futottunk, ugyanazokat a titkokat suttogtuk el a sötétben, és ugyanazok elől menekültünk. Testvérekként, barátként nőttünk fel... egészen addig, amíg több nem lett belőle. Valami, amit féltettem, őriztem, hogy el ne veszítsem, de ő máshogy döntött. Amint betöltötte a tizennyolcat, eltűnt. Elment, egyetlen szó nélkül. El sem búcsúzott. Nem hagyott üzenetet magyarázot, csak kilépett az életemből, mintha soha nem is létezett volna. Megtanultam együtt élni vele vagy legalábbis ezt hittem. Elfelejtettem a múltat. Falakat húztam magam köré, vastagabbakat, mint bármelyik páncél. Nem bízom és nem is kötődöm senkihez többé. Nem követem el még egyszer azt a hibát, hogy bárkit közel engedjek magamhoz. Mindegy miért van most itt, és az is, hogy miért tért vissza. Ezt az ajtót mélyen elzártam magamban, ami mögött még mindig ott áll a fiú, aki hitt. De azt az ajtót... soha többé nem nyitom ki. Amay és Diego története a múltba tekint vissza. valaha ismerték, talán még szerették is egymást. Vajon van számukra még remény? Tarts velem és elmesélem! ‼️🔞Trágár szavakat és erotikus részeket tartalmaz!🔞‼️

More details
WpActionLinkContent Guidelines