Ezt a könyvet nem azért írom, mert különleges vagy tanult ember lennék. Nem is azért, mert minden kérdésre tudom a választ. Hanem mert az utóbbi időben én magam is eltávolodtam Istentől. Vagy legalábbis így éreztem. Volt, hogy egyáltalán nem volt kedvem imádkozni. Ha pedig mégis imádkoztam, semmi nem változott. Minden ima végén vártam hogy történjen valami, de semmi sem történt. Olvastam a Szentírást, de nem éreztem Istent. A fekete - fehér betűkből szinte semmi sem jött át. Közben észre vettem azt is, hogy egyre több időt töltök haszontalan dolgokkal. Ahelyett hogy az imára vagy a csendre figyeltem volna, görgettem, hallgattam, néztem... és eközben rengetegszer kísértésbe estem. Nagyon sokáig azt hittem hogy ez az egész az én hibám. Túl sokat hibáztam, túl sokszor győzedelmeskedett felettem ellenségem, és Isten csalódottan elfordúlt tőlem. De szépen lassan rájöttem, hogy a hallgatás sem üresség. Csak ekkor még nem teljesen értettem hogy hogyan. Utólag már tudom, hogy Isten a csendben tanított. Viszont azt is tudom, hogy Nagyon sok testvér küzd ugyanezzel. Ezt a rövid kis 3 fejezetes könyvet, pedig pontosan ezeknek a testvéreknek Szánom. Jó olvasást, és remélem hogy Krisztus általam, tud nektek segíteni.