2011.
(Maradjunk annyiban, hogy látszik rajta, hogy rég írtam. Fogalmazásban és helyesírásban is.)
Spanyolország a hosszú nevek és száz meg száz részes szappanoperák hazája, ahol mindenkinek két neve van, s minden napra jut egy pofon... Na, jó! Ezt most hagyjuk abba!
Gloria nem ebben a világban él, nem a fényűzésben, a romantikában és bonyolult családi titkokban nevelkedett. Bár a titkok az ő életében sem vesztek el. Valencia napfényes utcáiból hamar rá tévedt a vékony, elhagyatott város részekre egy új élet reményében.
Tizenöt éves korában szökött meg otthonról elhatározva, hogy szüleit kisegíti a szegénységből, s ekkor találkozott Gabriellel az angyalával, legalábbis Gloria szeretett abban hinni, hogy legjobb barátja nem csak a pókerhez ért, hanem azért jött erre a világra, hogy segítsen a lányon.
Gloria hamar beilleszkedett ebbe a világba melynek kapuját Gabriel nyitotta meg számára, ahol esténként vámpírok és vérfarkasok jönnek egy asztalhoz, hogy eljátsszák vagy megsokszorosítsák pénzüket, ahol maga a Démon ül le velük egy békés kártya partira, hogy aztán a nap feljövetelével újra normális állampolgárként éljék minden napjaikat.
Ám egy nap új alak köszönt be a társaságba, aki titokzatos mégis hatalmas benyomást kelt mindenki szemében, akitől Gloria úgy érzi, hogy meg kell fejtenie a férfit, bár ez nem megy olyan könnyen...Mint ahogyan Gloria életében semmi sem.
A játék elkezdődött! Mik a tétek?
Soren Mallory, a festőnek készülő meleg fiú éjszakánként sohasem álmodott, de a tizenhetedik születésnapján ez megváltozik, és jelenetek bontakoznak ki előtte a régmúltból.
Szeptembertől az a srác, aki évekig észre sem vette, hirtelen közeledni kezd felé.
És az új osztálytárs is furcsán viselkedik.
A szakadt srác a metró aluljáróban pedig pont úgy néz ki, mint Soren.
És ha mindez még nem lenne elég, egy árny is feltűnik néha a tükörben, hogy érthetetlen jeleket mázgáljon az üvegre...
Lehet, hogy Soren megőrült.
Vagy talán mégsem.
Lehet, hogy mindez összefügg.