Egyik nap punnyadtan telefonozok az ágyon amikor anyám hírtelen beront. -Louis, ez így nem állapot. Egész nap csak fekszel és a telefonodat bújod. 16 éves vagy, nyár van, ki se mozdulsz itthonról és még a focit is abbahagytad. Nem hagyom, hogy így elrontsd az életedet. Szeptembertől kezdve hip-hop táncra fogsz járni. Pont. Nem szállok vitába.-mondta végig mire egy tized másodperc alatt felültem. -Miket beszélsz?! TÁNC?! Már ne haragudj, de ez ostobaság. Az lányoknak való, ugye nem gondolod ezt komolyan?! Nem fogok táncra járni. Abban biztos lehetsz. Nem kényszeríthetsz.- Nem hiszem el. Dehogy fogok én táncra járni, megbolondult? -Nincs miről beszélni kisfiam. 18 éves korodig azt csinálod, amit mondok, megértetted? És különben is, hidd el jót fog neked tenni.-végszóra ki is ment a szobámból. Ennek még itt nincs vége. ------ - Homoszexualitás! - +18-as jelenetek. - Trágár beszéd. Ha ezeket nem bírod, kérlek, ne kezdj bele ebbe a történetbe.