Egy történet arról, amikor két átlagos és magányos fél egymásra talál, kicsit sem mindennapi, ezen felül megfelelő helyzetben. A tiltott kapcsolatuk minden probléma ellenére virágzásra képes vagy hervadásra ítélt?
"-Odaadtam neki a szüzességem.-bukott ki belőlem, mire Lisa tekintete kitágult, ajkai elváltak egymástól, kezét pedig szájához emelte, meg sem próbálva palástolni a meglepettségét. Biztos voltam benne, hogy Ő is éppen olyan könnyűvérűnek gondolt, mind amilyennek én éreztem magam.
-De, Dee Ő a tanárunk!-válaszolt hangjában pedig éreztem a megvetés utózengését. Lesütöttem a szemeimet, elváltam tőle nemsokkal ezek után megtöröltem könnyáztatta arcom."
"-Ne haragudj.-szabadkozott, miután elhúzódott tőlem és a földön összetört borosüveget kezdte vizslatni, amiből a vörös folyadék már csaknem teljesen a padlóra folyt. Visszanézett rám, tekintete pedig sokkal többet mondott, mintha szavakkal akarta volna tudtomra adni gondolatait.
-Minden rendben.-válaszoltam éppen olyan lázban, mintha az első alkalommal próbáltuk volna kinyilvánítani az érzelmeinket.
-A bor helyett lehetek én is az átmeneti vigaszod.-vigyorgott rám féloldalasan, ám miután végigvezettem ujjam éles állvonalán, azután másik kezemmel hosszú hajába túrtam nem számított semmi sem.
-Nem akarom, hogy átmeneti legyél.-motyogtam, mondandóm után pedig smaragdzöld tekintetét enyémbe fúrta, majd nagy hévvel esett ajkaimnak."
Ⓒ2016: régi történet, címmel és ötlettel. 2020: új kivitelezéssel, borítóval és átírással.
Helyenként obszcén szavakat tartalmazhat, emellett felnőtt tartalmat! A történet nem egyezik a valósággal, ezeket figyelembe véve olvasd! Köszönöm!
Eve Hampton élete nem tökéletes, de nem is borzalmas. Van fedél a feje felett, szerető családja és egy színes baráti társasága, melyben remekül érzi magát. A jegyei jók, habár nem kitűnőek - terve a jövőre nézve nincsen, de nem annyira stresszel rajta, mint amennyire már a gimnázium utolsó évében illene. Minden vasárnap templomba jár és úgy hallgatja a lelkész édesapja által vezetett istentiszteletet, mintha először tenné. Nem lehet biztosra mondani, hogy Raiden Wolf megjelenése elrontotta-e, vagy éppen felerősítette veleszületett lelki boldogságát.
Raiden Wolf ugyanis minden, csak nem nyugodt. Minden, csak nem boldog. Ha az ember erejére létezik limit ezen a Földön, ő biztosan felülkeredett rajta, amikor édesanyja öngyilkossága után is talpra állt. Tisztességesen bejár az egyetemre azzal az életveszélyes motorral, ami valószínűleg az egyetlen karbantartott dolog az életében, figyel klinikai depressziót mutató húgára és esténként együgyű futókalandokkal próbálja elnyomni azt a tényt, hogy tulajdonképpen teljes mértékben egyedül van. Sosem vallaná be magának, de féltékeny azokra, akik tudnak hinni Istenben, mert úgy gondolja, hogy nekik legalább van valami vagy valaki, akihez fordulni tudnak, mikor minden elsötétül körülöttük. Neki nincs semmi és senki. Nincs istene.
Csak Eve Hampton.