Rebeka

Rebeka történelmi regény

A történet a 800.-as évek végén játszódik

Két szálon futnak az események.

Az Etelközben élő magyar vezéreket Álmos fejedelem magához hívatta.

Tudatta velük, hogy el kell hagyniuk hazájukat, mert a kazár fejedelem, akinek a földjén éltek, kevésnek tartotta az adót, amit fizettek, ráadásul, katonákat követel, nem is keveset, a harcosaik felét. Álmos úgy döntött, nem ontják tovább vérüket idegen uralkodóért, és nem fizetnek több adót azért, hogy békében élhessenek.

Nyugat felé van egy csodálatos hely, melyet magas hegyek védelmeznek, több folyó szeli át. Kitűnő földje alkalmas a megművelésre, dús legelők várják állataikat. Végre saját földjük lesz, a maguk urai lesznek, Magyarország lesz a neve.

Rebeka, az avar hercegnő, édesanyját gyerekkorában a kislány szemeláttára megöli Zalán, a bolgár megszállók vezére.

A lány titokban megtanult az íjjal bánni és mestere lett a kardvívásnak, unokatestvére Szolák segítségével.

A szőke hajú, nagyon szép hercegnőt nagyon szeretik az avarok, mert egyszerű ruhában jár, a sámánnal együtt gyógyítja a betegeket és mindenkivel kedves. Az apja és dadája szerint rendkívül makacs, hercegnőhöz nem méltón viselkedik.

A magyarok megérkeztek a Kárpát-medence határaihoz. Álmos elmondta fiának, Árpádnak, hogyan gondolta a honfoglalás menetét, de ő nem léphetett az újhaza földjére, mert szerencsétlenséget hozott volna népére. Jeltelen sírba temették.

Zoltán, Árpád fia megjelenik az avar fejedelemnél, kért egy korsó vizet a folyóból, egy marék földet és füvet, ősi szokás szerint, amit meg is kapott. Ez azt jelentette, hogy békésen elfoglalhatják a kiszemelt területet.

Zoltán középtermetű, izmos, harcedzett fiatalember.

Rebeka és Zoltán egymásba szeretnek, de útjuk elválik. Külön külön élik meg a honfoglalás harcait, kalandos útjuk során.