Már csak egy óra

"Hallgattam ahogy beszélgetnek.
-Vége. Sajnálom. Már csak egy órája lehet.-suttogta a lehető leghalkabban. De én meghallottam. Kintről zokogás hallatszott, majd egy magassarkú cipő távolodó kopogása. Elment. És nem láthatta a mosolyomat. Az első igaz mosolyt. Mert én pedig boldog voltam. Boldog voltam, mint a kalitkából szabadult madár. Mert szabad voltam. Szabad mindörökké. Hisz már csak egy órám maradt."