A kórházi ágyban fekve, vagy az úton elterülve, vagy akár emberek között egy gyilkosság áldozatává válva érünk el halálunkhoz. Lehet ez egy lassú folyamat, miben van időnk elbúcsúzni, tisztázni dolgainkat, vagy hirtelen, mint égből villámcsapás, jön és magával ragad, elszakítva az élettől, a szeretteinktől, és mindentől ami eddig volt, s elrabolja eddigi mivoltunkat. Kitaszítva az életből, meggyilkolva minket,oly sok midnentől megfoszt, s vágyunk rá, hogy legyen mit megbosszulni, mert életünk igazságtalan volt, s még igazságtalanabb az, hogy így ért véget...
Gyere, ülj le mellém és olvasd velem a verseket. Számomra a legszebb bennük, hogy mindnyájunknak mást jelentenek. Egy pohár kávé mellett pedig egy kicsit ki tudjuk zárni a mindennapok monoton világát☕️
✧ egy kedves kis idézetet is hagyok melléjük neked. ✧
A költészet - csakúgy, mint a szerelem örökkévalósága - azonnal érezhető. Nem kell kiállnia az idő próbáját. Egy vers lényege nem az, hogy nem felejtjük el, hanem, hogy az első pillanatban tudjuk, hogy nem fogjuk elfelejteni.
- Robert Frost