A kórházi ágyban fekve, vagy az úton elterülve, vagy akár emberek között egy gyilkosság áldozatává válva érünk el halálunkhoz. Lehet ez egy lassú folyamat, miben van időnk elbúcsúzni, tisztázni dolgainkat, vagy hirtelen, mint égből villámcsapás, jön és magával ragad, elszakítva az élettől, a szeretteinktől, és mindentől ami eddig volt, s elrabolja eddigi mivoltunkat. Kitaszítva az életből, meggyilkolva minket,oly sok midnentől megfoszt, s vágyunk rá, hogy legyen mit megbosszulni, mert életünk igazságtalan volt, s még igazságtalanabb az, hogy így ért véget...
Újabb versesgyűjteményre adom a fejem, ha már itt fekszenek a fiókomban, ennyi erővel posztolhatnám is őket. Szabad és kötött is egyaránt található lesz benne, időszakosan fogom igazítani, hogy éppen melyiket töltöm fel. Elsősorban azok fognak ide kerülni, amik nem vettek részt pályázaton, és soha nem is tervezem őket, vagy, ha mégis indítottam őket, akkor a nem tovább jutottak fognak ide kerülni. Jó olvasást hozzá, kommenteljetek bátran alatta, szívesen fogadom a visszajelzéseket.