Őrizd a tüzet hajnalhasadtáig

A tizenhét éves Neubauer Adél életébe beköszönt A mélypont. Az iskolában elkövetett sorozatos kihágásai, édesanyjával szembeni könyörtelen rosszindulata, baráti társaságában megnyilvánuló rettenetes viselkedése és megbízhatatlansága miatt meg kell lakolnia. Egyszerre zúdul rá a sors minden bosszúja. Otthon kiderül, hogy a lány iszik és illegális tudatmódosító szerek is megfordultak a kezében. Anyja kiveszi az iskolábol mielőtt kirúgnák, és Pest belvárosából rég elfeledett apai nagynénjéhez küldi a lányt a Balaton-felvidékre. Reméli, az öreg asszony, a vidéki iskola még tisztelettudó diákjai és a Nemescsobánc falu közvetlen, de konzervatív népe még meg tudja menteni lányát az abszolút lezülléstől. Adél ezt a döntést katasztrófaként éli meg, hallani sem akar erről, ám még igazán felhördülni sincs ideje, a vele együtt 127 fős falu egyetlen sáros mellékutcáján találja magát nagynénje kicsiny parasztháza előtt, dühösen, átverve, megtépázva, nulla önbecsüléssel. Elhatározza, kihúzza ezt a maradék kevesebb, mint egy év középiskolát, leteszi az érettségit tisztességgel. De utána olyan bosszút áll a családon, hogy azt örökre megemlegetik... Vagy mégsem? Lehet, az öreg Mari néni, akinél laknia kell, nem flúgos, hanem tud valamit? Miért szegődik mellé Dávid mindig, mikor lemegy a nap? És egyébként is, ki az a különös alak, aki néha, mint a köd, megjelenik a közeli erdők fái között, majd ahogy feljő az első napsugár, elillan? Mi dolga magának Adélnak ebben a kicsiny faluban? Mi dolga van elhunyt édesapjának emlékével, s saját magával?