Majd megyek...

~Tony

Vége...
Álltathatnám magamat mindenféle süket dumával, hogy "Fel a fejjel!", meg hogy "a vég egyben kezdet is", de nem teszem... Pontosan tudom, hogy miért történt ez az egész... Azért, mert már nem úgy láttam őt, mint régen (értsd: a pupilláim nem váltak szívecskékké, mikor ránéztem..), azért, mert már nem éreztem őt igazán magaménak...és azért, mert mindkettőnknek jobb lesz így, egymás nélkül...gondolom... Bár megfogadtam magamban, hogy ezúttal nem fogok bőgni és főleg nem bánom meg a döntésemet, mégis folyton ő jár a fejemben, a puha, mogyoróbarna hajának az érintése, és ahogy formás, de kevésbé vékony lábai ringatják az egész gyönyörű lány egész gyönyörű testét...és a gondolattól, hogy én ŐT képes voltam elengedni, már-már sírni támad kedvem... De tudom, hogy ez így a legjobb, mert a kettőnk kapcsolata elég furcsa irányba indult el az utóbbi néhány hétben, és részemről a vonzalom inkább már testi volt, mint lelki, így bölcsebbnek láttam, ha befejezem...vagyis befejezzük...