A fájdalmas emlékek is a történetünk részei

„AZ EMLÉKEK FÁJNAK, DE A MÚLT AZ A MÚLT MARAD.
MÉG HA EL IS JÖN AZ IDŐ, KÉRLEK NE FELEJTS."

Két ember, akik sem együtt, sem egymás nélkül nem tudtak létezni. Két fiú, akik csak sodródott a világgal, amiben mindketten éltek. Egy csillagzat alatt feküdtek, de mégsem fogták egymás kezét, miközben lehunyták szemeiket. És most eljött a búcsú ideje, ami mint egy hurok, összehúzza karmait a szőke hajú fiú nyaka körül úgy, hogy már levegőt venni sem képes. De az utolsó pillanatban, mint egy villámcsapás, belehasít a felismerés, hogy ezzel még nincs mindennek vége. Nincs, mert egyszer még találkoznak úgy, ahogy annak idején. S akkor talán már nem lesz, ami visszafogja őket attól, amely oly régóta kijárt már nekik.

"Isten Veled."