Mit tennél, ha egymagad ébrednél egy ismeretlen, roskadozó házban? Az emlékeid eltűntek, semmi nem mutat arra, hogy egyáltalán elhagytad volna a kedves kis szobádat, és átcsöppentél volna ebbe az élő rémálomba.
Sierra is ebbe a szituációba keveredik: baljósabbnál baljósabb körülmények között kell kijutnia ebből az őrültek házából, amely sokkal nehezebb, mint amilyennek hangzik. A régen elmegyógyintézetként használt épület mára katasztrofális állapotba került, így ez is nehezíti főhősünk dolgát. Azonban a nehézségek itt nem fejeződtek be: a tapéta tépkedi magát, a tükrön gyanús üzenetek tünnek fel, és minden szobába belépve "meglepetés" várja az embert. Az időközben ott terjengő lelkek mindegyikének megvan a maga története: ők mesélik el, milyen emberetelen események történtek a látszólag teljesen nyugodt épület falai mögött...
Ha érdekel a történetem, olvasd el a részeket és támogass egy szavazással!
Mindenkinek vannak titkai.
A szomszédok előtt titkolózni nem könnyű.
És ha a szomszédok is rejtegetnek titkokat?
Mindenki rosszban sántikál, de senki sem akarja, hogy fény derüljön az igazságra. Viszont a dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogy akarjuk.
,,Lépéseket hallok. Megfordulok és nézem ahogy a nagyanyám bejön a konyhába. Az a borzalmas fekete tollas, vörös hálóinget viseli, amit annyira szeret.
-Jó reggelt! -mosolyog nagyanyám.
-Jó reggelt! -morgom.
-Tán bal lábbal keltél? -fordul felém nagyanyám és vet rám egy éles pillantást. -Mi bajod?
-Megérkeztek a szomszédok. Éppen a tyúkokat etettem, mikor láttam, hogy elkezdtek bepakolni a házba.
-Ó! -a mosoly eltűnik az arcáról. -Így már értem.
Grimasszal az arcán elkészíti a reggeli teáját. Pár perc múlva anyám is megjelenik. Az ő alvóruhája sem fest jobban. Csak az övé egy rózsaszín hálóruha fekete bojtokkal. Hálát rebegek magamban az isteneknek és a természet erőinek amiért én nem osztozok velük ebben az öltözködési stílusban."