Téli mesék

"Nem érzett semmit sem, csak azt, hogy a hó megesz mindent. Megeszi az emberek reményét, megeszi, felfalja az egész világot. Felfal, megrág, lenyel, majd kiköp. A hó egy rideg, fehér érzéketlen halmaz, amely ha ellep mindent, mit sem ér többé a szeretet, vagy a kitartás. A hóban taposva, a kihűlt lábak csak mennek, de már semmit sem éreznek.. leperegtek a könnyek a kislány arcáról, ahogy ezt a rémséges tengert nézte. Bármerre fordult, nem látott semmi mást, csak ezt a mindent felfaló havat. Peregtek a könnyei, le-le a hóba, és a hó azokat is felfalta."
/ Részlet egy régi regénykezdeményemből. /
_____________________________

Minden feltöltött fejezet egy különálló novella. Elég régiek (2015, 2016... visszagondolni is homályos már!) és kezdetlegesek is vannak köztük, de nem gondoltam kiszelektálni őket, hiszen ez is egyfajta út, amin visszatekinteni tanulságos, és a szűzies szemeknek, az először olvasóknak meglehet, hogy tetszetősek a maguk csiszolatlan-bukdácsoló bájával.

Azoknak, akik idetévedtek valamilyen furcsa koincidencia során és még mindig érdeklődnek;
Jó olvasást és kellemes napot kívánok! :)