Hazugságok árnyékában

1.rész
A nevem Steffani, Steffani King 15 éves lány vagyok. A gimivel eléggé meggyűlik a bajom, de szerintem mindenkinek. Nagyon nehéz egy olyan családból származni akik előkelők, és csak a pontosságra figyelnek. A suliban azt hiszik beképzelt vagyok,mert saját kocsim van,ami persze elég fainul néz ki,azt hiszik apuci kicsi lánya vagyok mivel apukámról is hallani a tv-ben milyen népszerű,utolso ok pedig az,hogy szőke vagyok. Ez a "szőkeség" sok mindenkinél rosszindulatú. Pedig ha jobban megismernének nem ezt gondolnák rólam. Elég pocsék jegyeim vannak,amit persze a szüleim minden áldott nap felhánytorgatnak, amit persze én végig hallgatok és utánna nemérdekel a dolog. Engem inkább a zene, a tánc és a színpad érdekel, de apukám erről hallani sem akar, anyukám pedig folyton csak azt hajtogatja Charlinak (apukámnak), hogy ez elmúlik és ne idegesítse fel magát. Hát én hiába mondom, hogy ez nemfog elmúlni ,sajnos nem hisznek nekem..de nem érdekel. Én azt fogom tenni ami nekem jó,és ezt a szüleim vagy megértik,vagy nem. De persze ittvan nekem a régi legjobb barátnőm Zoe, aki megért és támogat. Őt is a művészet érdekli,de neki is a szülei badarságnak hívják és azt gondolják..majd csak kinövi, de mi tudjuk, hogy ezt senki nem veheti el tőlünk. De a gimit még csak kibírjuk valahogy.