Az Árnyak olyan köztes dimenzióban rekedt lények, akik valaha halandók voltak, de elkövettek bizonyos dolgokat az életükben, ami miatt a Sötétség a hatalma alá vonta őket. Nincsen lelkük, nem éreznek semmit és szinte lehetetlen őket megölni. Tehetetlen sötét lelkek, akik csak pusztítanak. "- Rég találkoztunk - vonom fel a szemöldököm mikor egyedül maradok, felismerve a rohadékot, aki a börtön cellámba kísért. A legtöbb Árny egyformának tűnik, ezt az egyet viszont akárhol felismerném, valahogy úgy ahogy az ember is megérzi, ki áll a háta mögött, csupán a személy kisugárzásából. A felhúzott csuklyába meredek, ott ahol az arcát és a szemét sejtem. - Még csak nem is üdvözölsz? - Nem bájcsevegni jöttem - szólal meg végül recsegő hangján, amit néha hallani vélek azokban a pillanataimban amikor valahol az álom és az ébrenlét határán lebegek." "Teljes testemben bizseregni kezdek, amikor nyikorogva kitárul a kunyhó ajtaja, és a sötétben egy tintafekete köpeny sarkát meglibbenti a szél. Egy pillanatra ujjakat érzek az enyémek közé fonódni, de túl sűrű a homály hogy eldöntsem valóságos-e vagy csak átfagyott bőröm szórakozik velem."