Mindig van egy pont ahol az út ketté válik. Abban a hitben válunk szét hogy az útjaink egyszer újra összefutnak.Ahogy távolodunk az úton a másik egyre kisebbnek tűnik,de nembaj egymásnak vagyunk teremtve. Ott fog állni. Csak hogy a végén egy dolog lesz. Beáll a rohadt tél.Az ember egyszercsak rádöbben hogy vége,végleg.Érzi az ember hogy nincs visszaút és ekkor jön el a pillanat. Mikor felidézzük hogy is kezdődött,majd rájövünk hogy már jóval azelőtt mint gondoltuk volna.Az emberben ekkor tudatosul hogy minden csak egyszer történik meg és bármennyire szeretnénk,ugyanaz az érzés soha nem lesz meg.