Gyászollak

Sziasztok mindenki! Nagyon rég óta most először tudtam verset írni, és úgy gondoltam, megosztom :D A vers egy olyan szeményről szól, aki megmutatta nekem, hogy ha megtalálom, amit mindig kerestem, akkor már nem kell, és nem is lehetséges tovább kutatni. Időbe telt, mire elfogadtam és beletörődtem, hogy a magány mostantól nem csak egy szerencsétlen körülmény lessz, hanem a saját választásom, az első olyan döntése az életemnek, aminek a helyességében nem kételkedek.
Köszönettel tartozok ennek a személynek, mert megmutatott nekem 2 nagyon fontos dolgot.
Azt, hogy még képes vagyok igazán, minden önzés nélkül szeretni, és azt, hogy még van olyan ember, akit érdemes. :D