A Szégyentelen

"Viszonylag megnyugodva, már-már saját ostobaságomon nevetve zuhantam vissza a párnámra.
-Te, meg a nagy fantáziád. -morogtam magamnak.
Pár másodpercig még feküdtem a hátamon, majd oldalamra fordultam, hogy szembe találkozhassak azzal a személlyel, akire jelen helyzetben a legkevésbé számítottam.
Hosszú, fekete haja kuszán pihent vállán, míg egyetlen tincs játékosan a szemébe lógott. Gyönyörű, fekete szemei élénken csillogtak az éjjeli homályban, mellkasa lassan, ritmusosan emelkedett ahogy levegőt vett.
-Ilyenkor általában azt szokták mondani: "Jó reggelt", de mivel még nincs reggel, csak annyit mondhatok... Szeretlek, Kislány.