A sors úgy döntött, hogy az év nehézségeit a kapcsolatuk nem tudja elviselni. Bármennyire is szerették egymást a kisördög a vállukon, szétválasztotta őket. A két fiú talán sosem vágyott egymásra még annyira, mint azon az estén. Talán van még számukr...
Jungkook tartotta a távolságot, hiszen a kanapé másik végében foglalt helyet. A szőkének ez fájt, azonban nem tette szóvá, örült, hogy kapott egy esélyt.
- Meglep, hogy nem utaztál el. - mondta a fekete hajú.
- Felmondtam. Átértékelődtek bennem a dolgok, de már nem voltál itt, hogy elmondjam neked. - felelte.
- Hát már itt vagyok, hallgatlak. - mondta érzelemmentesen Jungkook.
- Talán a legfontosabb amit akarok mondani, hogy sajnálom. Nem vettem észre, hogy viselkedtem veled és mennyire önző voltam. Rádöbbentem mennyire hálásnak kéne lennem érted, hiszen nélküled elvesztem. Megtanítottál, hogyan legyek önmagam és mindig mellettem álltál. Megmutattad, hogyan szeressek, de én ezt észre sem vettem. Fáj, hogy ilyen rideg vagy velem és nagyon szeretném visszakapni a fiút, akit megismertem. Beszéltem az érzelmeimről, de tudod, hogy ezt senkiért nem tettem meg eddig, ezentúl megbeszélek veled, mindent. Jungkook, számomra te vagy a legfontosabb és sajnálom, hogy eddig nem vettem észre. - fejezte be Jimin, s azt vette észre, hogy a másik csendben zokog a kanapé végében.
- Ennyire elrontottam? - kérdezi a szőke, azonban a fiú felkel és szorosan megöleli Jimint.
- Sajnálom, hogy nem hallgattalak meg.
- Én hibáztam, nem kellett volna annyit veszekednem veled és meg kellett volna beszélnem veled a dolgokat. - felelte az idősebb.
- Nagyon hiányoztál. - mondta a fiatal.
- El sem tudod képzelni, te mennyire hiányoztál nekem. - ölelte magához a másikat.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
