✧ My Little Monster ✧

"Vissza Emlékezés"

És ekkor Deku is vissza jött , nagy boldogan hozta a lapokat. Kicsit meg ijedt  Bakugoutól  , nem a legjobb ha együtt vannak mert csak veszekednek.  Én nagy örömömben fel szólaltam.

- Mennyünk  srácok hamár mindenki itt van *fel mosolyog*.

Oda rohantam Bakugouhoz  meg fogtam a kezét és oda rángattam a falhoz , nem ellenkezett ezt furcsálltam , de amikor rá néztem , Úgy bámult mintha csodát látott volna.

- U-ur-araka te még is mi a büdö--

Gyorsan fel ordítottam kellemetlenségemben.  Tsuyu ekkor le engedte a nyelvét és kettőnket fogott meg és egymáshoz nyomódtunk . És az a pillanatot nem bánnám meg soha , olyan közel volt hozzám , azt bánom hogy nem tart sokáig , az a sima arc , és a pirosan csillogó szemei.. Annyira Bámultam hogy arra eszméltem vissza hogy Bakugou már Dekut szidja én már nem bírtam el nevetem magam és ekkor fel szólaltam.

- Ti tényleg nem unjátok.

Bakugoura néztem és teljesen el pirult . Nem figyeltünk mert olyan jó kedvünk lett és egy nagy ordítást hallottunk lentről nem volt valami szelíd. Le nézettem Dekuval és Aiwaza volt ott elégé idegesnek tűnt. Deku fel szólalt .

- Kachan! vidd gyorsan Urarakát! most az egyszer hallgass rám!

-Nekem te ne parancsolgass!

- De várjatok engem nem kell vinni sehova!

- Fogd be.. CSAK fogj!

Erősen át karoltam , rá néztem és aggódó tekintette volt.

- Bakugou jól vagy?  figyelj ha nagy baj nyugodtan le rakhatsz majd én fel emelem magam.

- Azzal nem érsz semmit... sőt.. jobban érzem magam ha itt vagy velem..

Olyan kedvesem szólt hozzám mint még soha.

- Bakugou.. én.. 

- Mit te?

- Vagy is az akarom mondani hogy ha veled vagyok olyan boldog vagyok..

Ekkor meg álltunk egy Erdőnél és le rakott.

- Mindjárt jön az a barom  meg a béka csaj , ja és.. valóban ezt gondolod? tch..

Meg akartam szólalni de mellkasához húzott a karjával és meg fogta a fejem. És halkan hozzám szól.

- Nem volt még szerencsém olyan emberhez mint te.

El engedett és le ült egy fa törzséhez. Én ezek után meg se tudtam szólalni.. Rá se ismertem Bakugora nem volt ideges közeledett hozzám amit alig ha tesz de ha igen akkor is  idegesen és flegmán és most..

El telt már harminc perc mire végre vissza jöttek. Oda rohantam

- Dekuu végre hiányoztattok! mi történt?

- Próbáltuk el venni a figyelmét , de szerintem ha vissza megyünk öten akkor is ki kapunk. O és Uraraka menj oda hozzá látszik hogy rád vágyik még most is... 

Rám mosolygott és meg lökőt. Le ültem Bakugou mellé és meg szólitottam.

- Bakugou.. Köszönöm hogy el hoztál ide. Meg  simítottam a kezét.

Deku oda jött hozzánk .

- Figyeljetek most nagyon nem tudunk el indulni  mert kb a fél iskola keresni fog minket , menjünk be az erdő mélyébe ott nem fognak minket meg találni .