A Király lánya

2.

Apám kimerítő beszédének végeláthatatlansága hatalmas ásításra késztetett.

Próbáltam kidörzsölni a szemeimből a fáradságot, sikertelenül.

Félig lehunyt szemhéjaim mögül pillantottam rá apámra, aki viszont csillogó szemekkel mesélt a jövőbeli királynői kötelességeimről.

Megemlítette a "jövőbeli férjed" kifejezést is, de amennyire csak tudtam, a tudatalattimba űztem a többi felmerülő problémával együtt.

Inkább a gyönyörű, szinte csarnok szerű könyvtárat mértem végig, múlni nem akaró lelkesedéssel.

A hatalmas könyvtár gótikus üvegablakai színes csíkokban törték meg a ragyogó napsugarakat.

Az épület előtt meredező tölgyfa a hirtelen feltámadó széltől ringatózott, ezzel néha-néha árnyékot vetve a csillogó rózsaablaknak.

Halvány mosollyal "megérintettem" a betörő sugarakat, mire egy éles hangot, majd egy hatalmas csattanást hallottam közvetlen a fülem mellett.

Abban a pillanatban kipattant a szemem és ijedten pattantam fel a kis kerek asztal mellől.

Hirtelen mozdulatomtól hátradőlt a székem, majd hatalmas csattanással földet ért.

-Aliya - apám vészjósló kiáltása bezengte az egész helyiséget, visszhangot vonva maga után.

Összeszorítottam a számat és bűnbánó szemeket meresztgettem apám irányába.

Láthatóan nem hatották meg a tökéletesre fejlesztett bociszemeim.

-Hányszor kell még elmondanom neked, hogy ez az örökség, ami rád marad egyedüli utódként, nem holmi eldobható fajáték? - a cipőm orra hirtelen nagyon érdekessé vált.

Próbáltam magabiztosan apám szemébe nézni, de nem tettem, hiszen az "flegmaságnak", udvariatlanságnak minősül a királyi udvarban.

Persze ez nem azt jelenti, hogy sosem nézhetek a férfiak szemébe, egyedüli nőként.

Inkább a "maradj csendben, tovább élsz" módszer értelmében...nem ajánlatos.

A férfiak mind felsőbbrendű, erkölcsös, kimagaslóan magabiztos földi lények.

Nem szabad megtörni az egójukat, különben erkölcsi értelemben veszítenek, és azt nem viselik el.

Ezek után megkérdőjelezhető, hogy én, mint alárendelt nő, a férfiak világában, miért is kerülök majd trónra?

Hiszen mind tudjuk, hogy irányítási készségem híján, nem éppen az a karizmatikus férfi vagyok, akit Litargia minden lakója a trónon látni kíván.

Fogalmam sincs hogyan kezdjek neki egy egész ország irányításának!

Nincs meg bennem az az erő, amivel el tudnám hordozni Litargia polgárainak minden gondját, baját.

Tulajdonképpen nem is tudom mit keresek én itt!

Egy 17 éves lány vagyok, aki bár beleszületett ebbe a rendszerbe, mégis legszívesebben most azonnal kilépne belőle.

Köztudott, hogy Litargia nem tolerálja a női uralkodókat.

Anyukám is kapott hideget, meleget, annak idején.

Bár való igaz, apám volt a király, Ő hordta a kesztyűt az országban, mégis Queen Monroe, az anyukám volt a jobb keze.

Hihetetlen készségei voltak, ezt senki sem tagadhatja, aki ismerte. És valljuk be mindenki jól ismerte.

Azonban nő volt és a nők nem érnek el sikereket az életben.

Nem kapnak arany medált, főleg nem egy királynői címet.

Na most ezek alapján képzeljük csak el Aliya királynőt, egyedüli uralkodóként a trónon.

Lehetetlen, ugye?